- ZHAI YONGMING / CSAJ JUNG-MING / 翟永明
- ZHANG CHU / CSANG CSU / 张楚
- ZHANG JIAJIA / CSANG CSIA-CSIA / 张嘉佳
- ZHANG JIE / CSANG CSIE / 张洁
- ZHANG KANGKANG / CSANG KANG-KANG / 张抗抗
- ZHANG WEI / CSANG VEJ / 张炜
- ZHAO BENFU / CSAO PEN-FU / 赵本夫
- ZHAO LIHONG / CSAO LI-HUNG / 赵丽宏
- ZHAO MEI / CSAO MEJ / 赵玫
- ZHENG MIN / CSENG MIN / 郑敏
- ZHENG XIAOQIONG / CSENG HSZIAO-CSIUNG / 郑小琼
- ZHENG YANYING / CSENG JEN-JING / 郑彦英
- ZHOU DAXIN / CSOU TA-HSZIN / 周大新
- ZHOU GUOPING / CSOU KUO-PING / 周国平
- ZHOU LILI / CSOU LI-LI / 周李立
- ZHOU TAO / CSOU TAO / 周涛
- ZHOU XIAOFENG / CSOU HSZIAO-FENG / 周晓枫
ZHAO MEI / CSAO MEJ / 赵玫
Zhao Mei (赵玫, pinyin hangsúlyjelekkel: Zhào Méi, népszerű magyar átírással: Csao Mej), nő, mandzsu, 1954 áprilisában született Tianjinben (Tiencsin). A Nankai Egyetem kínai szakán diplomázott, a Tianjin Városi Írószövetség elnöke, a X. és XI. Országos Népi Gyűlés képviselője, a XII. és XIII. Országos Politikai Tanácskozó Testület tagja, a Tianjini Irodalomtörténeti Kutatóközpont könyvtárosa, a Kínai Írószövetség Országos Bizottságának a tagja, első rangú minősítéssel rendelkező író, különleges ösztöndíjak kitüntetettje. Megjelent művei: Napos kert 《朗园》, Wu Zetian 《武则天》, Gao Yang hercegnő 《高阳公主》, Shangguan Wan'er 《上官婉儿》, Télbe haló ősz 《秋天死于冬季》, Szabad folyóvíz 《漫随流水》, Lin Hua köszönete Chun Hongnak 《林花谢了春红》; novelláskötetei: Az évek, akár egy dal《岁月如歌》, A lelkem nem fog táncolni 《我的灵魂不起舞》, Izolda keresése 《寻找伊索尔德》, Egy nő lelki élete 《一个女人的精神生活》, Bal part − bal part 《左岸 左岸》, Innét az örökkévalóságig 《从这里到永恒》, A múzeumi könyv 《博物馆书》; esszégyűjteményei: Zhao Mei összegyűjtött esszéi 《赵玫文集》, Zhao Mei összegyűjtött művei 《赵玫作品集》, a Ruan Lingyu 《阮玲玉》 stb., valamint írt filmforgatókönyveket is, műveinek összterjedelme meghaladja a kilencmillió kínai írásjegyet. Elnyerte a IV. és V. Országos Nemzeti Kisebbségi Irodalmi Alkotások Díját. 1993-ban a Kínai Írószövetség Zhuang Chongwen irodalmi díját. 1994-ben az Egyesült Államok kormányának meghívására Amerikába utazott, és részt vett a "Nemzetközi Látogatói Program"-on. 1998-ban megnyerte I. Lu Xun irodalmi díjat, 2011-ben a Szabad folyóvíz c. írásával elnyerte a "3x100 Eredeti Alkotás Kiadásának Programja" díjat. 2014-ben A múzeumi könyv bekerült a "Fiataloknak ajánlott kiemelkedő alkotások" közé. Számos művét fordították le és adták ki angol nyelvterületen.
Zhao Mei kedveli a festészetet, a zenét és a mozifilmeket. Marguerite Duras nyelv iránti érzéke és fennkölt stílusa, valamint Virginia Woolf józan racionalitása benne csodálatos elegyet alkot. Eleganciája, temperamentuma, érzékletes nyelvezete és mély mondanivalója miatt hatalmas női olvasótáborral rendelkezik.
Zhao Mei prózáját az irodalomkritikusok az avantgárd alkotások közé szokták sorolni a modern kínai irodalomtörténetben. Például A boszorkány és X.Y. úr 《巫和某某先生》 című művében egészen abszurd helyzetekben vizsgálja a lélek titkait és önellentmondásait. Történelmi regényei, a Wu Zetian, a Gao Yang hercegnő és a Shangguan Wan'er, mindhárom írása a több mint 1300 évvel ezelőtti Tang-dinasztia három jelentős történelmi nőalakjának a sorsáról és küzdelmeiről szól a merev, patriarchális társadalomban. E három regényén, amelyek összesen több mint egymillió kínai írásjegyet számlálnak, tíz évig dolgozott, a művek húsz év alatt több mint tíz kiadó gondozásában jelentek meg mind Kínában, mind külföldön, az író legnagyobb példányszámban elkelt sikerművei közé tartoznak, és az irodalomkritikusok "a kínai új történetírás" mesterműveinek tartják. A tianjini és a modern nyugati társadalmak kapcsolatát ábrázoló Napos kert című regénye több százezer példányban eladott bestseller. Mandzsu nemzetiségű íróként, Zhao Mei műveiben mindig fontos szerepet kap a nemzetiségi lelkület megjelenítése. Nők a családunkban 《我们家族的女人》 című regénye e nemzetiségi lelkület örökségének a továbbviteléről szól.
Legutóbbi öt könyvében, az ún. "Öt levél gyűjteményes kötet"-ben, nagyvárosi szerelmeket ábrázol, és egy irodalomkritikus "a modern kor emberi kapcsolatainak filozofikus magyarázatait tartalmazó irodalmi olvasókönyv"-nek aposztrofálta. Közülük az Augusztus vége 《八月末》 c. írása egy a valósághoz különösen közel álló nagyvárosi elégia, amelyre az irodalomkritikusok a "kínai Veszedelmes viszonyok"-ként szoktak hivatkozni. A regényben egy társaság tengerparti élményeinek bizarr, egészen elképesztő történetét olvashatjuk, megismerve a városi emberek közti kapcsolatok intimitását és sekélyességét, a hol kedves, hol pusztító, se veled, se nélküled viszonyait.