- OUYANG JIANGHE / OU-JANG CSIANG-HO / 欧阳江河
- ...
OUYANG JIANGHE / OU-JANG CSIANG-HO
/ 欧阳江河
Ouyang Jianghe (欧阳江河, pinyin hangsúlyjelekkel: Ōuyáng Jiānghé, népszerű magyar átírással: Ou-jang Csiang-ho), férfi, eredeti nevén Jiang He (江河, pinyin hangsúlyjelekkel: Jiāng Hé, népszerű magyar átírással: Csiang Ho), Sichuan (Szecsuán) tartomány Luzhou városában született, családja Hebei tartományból származik. Jelenleg a Kínai Írószövetség tagja, a Pekingi Tanárképző Egyetem Irodalmi Intézetének a professzora. 1979-től publikál verseket. Több mint húsz külföldi egyetemen és irodalmi alapítványnál tartott előadást, felolvasóestet, beleértve az Amerikai Egyesült Államokat, Németországot, Angliát is. Legfontosabb verseskötetei A szavak üvegén át 《透过词语的玻璃》 és a Ki megy, ki marad 《谁去谁留》. Legismertebb művei a Függőkoporsó 《悬棺》, Az üveggyár 《玻璃工厂》, az Alkonyatkor átkelek a téren 《傍晚穿过广场》 és a Főnix 《凤凰》. A Kínai Nyelvű Irodalom Média Nagydíjának a zsűrije "Az év költője" címmel tüntette ki 2010-ben. Verseit angol, német, francia, spanyol, orosz, olasz és számos egyéb nyelvre lefordították.
Ouyang Jianghe mesterien alkalmazza a kínai nyelvet, a szavakban és a szóalkotási módokban rejtőző lehetőségeket újszerű, úttörő módon aknázza ki a feszültségkeltésre. Verseiben erős drámai konfliktusokat jelenít meg, és erősen allegorikus költői világot hoz létre. Zhang Qinghua irodalomkritikus találó jellemzése szerint: "[Ouyang Jianghe] képes a modern kultúra és történelem legfontosabb kérdéseinek filozofikus, gondolati megjelenítésére, ráadásul úgy, hogy ehhez különösen nagy horderejű kulturális és történelmi szimbólumokat alkalmaz. Mindeközben megjeleníti a sorskérdések bonyolultságán elmélkedő, bölcs költői szubjektum alakját is, amely ennek révén az idő és a lélek kulcsfigurájává emelkedik. A kimagasló intelligencia mindig is Ouyang Jianghe legragyogóbb tulajdonsága volt, hosszú ideje változatlan hangvétele, ékesszólása és nyelvérzéke magával ragadja az olvasót. Szövegeinek a 'homályos költészet utáni' időszakban pótolhatatlan jelentőségük van."
Az üveggyár gondolatisága nagyon erős. Témája az elidegenedés, a "látni" és "látszani" közötti erőviszonyok. Az üveg átlátszósága az alapja és a közvetítő közege a "látni" és "látszani" megtörténésének, és az üveg a hatalom működésében ezt a megfigyelő-ellenőrző szerepet tölti be. Természetesen a vers jelentése nem csupán az üveggyári munkásokra vonatkozik, hanem a költő összetettebb, mélyebb gondolatait is magában foglalja. A mélyen rejlő gondolatokat és mondanivalót a vers hétköznapi, konkrét képei közvetítik, s a képekből a költő mesteri módon építi föl a vers szimbolikus szerkezetét. Az Alkonyatkor átkelek a téren című vers annak a lehetőségét kutatja, hogy egy homogénné vált világban az egyén lelke egyedi maradhat-e. A mű címe rejtett jelentést hordoz. Az alkonyat az idő és a halál eredeti formájára, az átkelés pedig az embereknek az intézményi környezetben való létezési módjára és a politikához való közömbös hozzáállásukra utal. A tér a nyilvános élet különféle arcainak a szimbóluma. A lírai én nem száll buszra és távozik, mint a tömeg, de nem is esik el, mint néhányan, hanem fájdalmasan kritizál. "Nem tudom, meddig kell haladnom még az alkonyi fényben, / míg végre megállhatok? / Meddig kell még lenéznem az alkonyi fényben, / míg szemem végre lehunyhatom?" Ouyang Jianghe Főnix című elbeszélő költeménye 2012 októberében jelent meg. A verset Xu Bing azonos című, nagyméretű installációja ihlette, amelyet a művész tizenkét tonna ipari hulladékból készített. Az installáció és a vers párbeszédre lépnek egymással és egyfajta szimbiotikus kapcsolat jön létre közöttük: az eredeti műtárgyból kiindulva a költő panoramikus képet alkotott, amely összetett ábrázolását adja a jelenlegi, globalizált, posztindusztriális korszakról, és amelyen keresztül az új évszázad emberének életkörülményeiről töpreng.
Fotó: https://www.chinawriter.com.cn/2013/2013-03-26/157914.html