YE ZHOU / JE CSOU / 叶舟
Ye Zhou (叶舟, pinyin hangsúlyjelekkel: Yè Zhōu, népszerű magyar átírással: Je Csou, magyar fordításban: Levélcsónak), férfi, eredeti nevén Ye Zhou (叶洲, pinyin hangsúlyjelekkel: Yè Zhōu, népszerű magyar átírással: Je Csou) 1966. február 13-án született a Gansu tartománybeli Lanzhou városának egy hajózható utcájában, innen ered választott nevében a舟zhōu, azaz a "csónak", írásjegye. Jelenleg a Kínai Népi Politikai Konzultációs Konferencia XIII. Országos Bizottságának a tagja, a Kínai Írószövetség Költészeti Bizottságának a tagja, a Gansu Tartományi Írószövetség alelnöke, a Gansu Napilap főszerkesztője. Miután 1988-ban végzett a Sárga-folyó partján fekvő Északnyugati Tanárképző Egyetemen, először tanárként dolgozott, s csak később nevezték ki a lapkiadóhoz, ahol újságíró és szerkesztő is volt, szabadidejét pedig a költészetnek, regények, esszék és filmforgatókönyvek írásának szentelte. Tanult a Lu Xun Irodalmi Akadémián, a "Fiatal írók VII. mesterszemináriumi csoportjában". Harminc év alatt számos regénye, költeménye és esszéje jelent meg, művei többször beválogatásra kerültek különböző évkönyvekbe, válogatásokba és kínai regényranglistákra, műveit angol, francia, japán, koreai, orosz és egyéb idegen nyelvekre fordították le, néhány regényéből televíziós sorozat is készült. Művei többek között olyan díjakat nyertek, mint a Lu Xun irodalmi díj, a Népi Irodalom regénydíj, a Népi Irodalom Év Költője díj, az Október irodalmi díj és a Zhongshan irodalmi díj.
Ye Zhou sokáig élt az ősi Selyemút menti stratégiai jelentőségű városban, Lanzhouban, a Lösz-fennsík és a Tibeti-fennsík hátországában, a Sárga-folyó partján. E hatalmas térségben rejlő mély emberi örökség, tarka és összetett másodlagos történelmi jelentés, valamint a széles látóhatár, a tág természeti színtér adja Ye Zhou végtelen képzeletének és alkotásának hátterét. Ye Zhou sok éven át gyakran egy céltalan vándorhoz hasonlóan magányosan utazgat, hallgatja a természetet, bolyong a hegyekben, tanulmányozza az embereket és az esztétikát, megállás nélkül gazdagítja olvasmányélményeit és írásának erejét, egy pillanatra sem tér le az útjáról. Ye Zhou pontosan tudja, hogy itt van az ő tudásának forrása és felemelkedésének helyszíne, ezt alapul véve ír és folytatja a jövőben is az alkotást.
Ye Zhou megjelent művei: A nagy Dunhuang 《大敦煌》, a Határköltészet 《边疆诗》, az Etűd 《练习曲》, a Ye Zhou válogatott versei 《叶舟诗选》, a Dunhuangi Dalok könyve 《敦煌诗经》, a Levélként vezetett csónak 《引舟如叶》, a Selyemút 《丝绸之路》, a Az én Szív szútrám 《自己的心经》, A holdfényben ragyogó Gansu-tartomány 《月光照耀甘肃省》, a Dalok virágos és bronz ágak alatt 《花儿—青铜枝下的歌谣》, a Század sziluettje, avagy a 20. század titkos szerkezete 《世纪背影——２０世纪的隐秘结构》 című verseskötetek; a Hegyek és fennsíkok ma 《漫山遍野的今天》, A szabadon szárnyaló dal 《漫唱》, az Északnyugati feljegyzések 《西北纪》 című esszégyűjtemények; a Ye Zhou elbeszélései (1-2. kötet) 《叶舟小说》（上下卷）, a Ye Zhou elbeszélései 《叶舟的小说》, A nyolcadik egy bronzszobor 《第八个是铜像》, A sátramban béke van 《我的帐篷里有平安》, Kínai kert《秦尼巴克》, Én, a testvér《兄弟我》 novella és kisregénygyűjtemények; a Hímzés az akta végén 《案底刺绣》, a Visszatérés a múltba 《昔日重来》 regények; valamint a Dicsőséges napjaink 《我们光荣的日子》 című televíziós sorozat.
2017-ben jelent meg a Selyemút című verseskötete, amely 140 rövidverset tartalmaz és az ősi Selyemútnak szeretne egy verses emlékművet állítani. Van olyan kritika, amely úgy fogalmaz, hogy "az egész könyv az ősi Selyemút költői felfedezése, tele életerővel, egy nagy léptékű birodalommal, ötletes elképzelésekkel, hősies érzelmek átdolgozásával, mély romantikus érzelmekre történő visszatekintéssel." A szerző tollal rajzolja meg a hegyvonulatokat, a földrajzi tájegységhez kötődő népszokásokat, a folyók-, és tavak menti templomokat, történelmi személyiségeket, legendákat és csodákat, a friss virágokat és az elhanyagolt romokat, és e hatalmas család hűséges, szülőtisztelő és bátor leszármazottait. A költő az ősi út kietlen szabálytalanságát fiatalos lelkesedéssé, az elődök vándorlását fiatalos lendületté változtatva, figyelve a távolságokra, a történelem utóízét megcsodálva építi ki a lelkesítő költészet határvidékét. Ez egyrészt az ő saját briliáns stílusa, másrészt a kortárs kínai költészet egészéhez való hozzájárulásként is értelmezhető egyedülálló esztétikai jellemző is.