- RAN RAN / ZSAN ZSAN / 冉冉
- ...
RAN RAN / ZSAN ZSAN / 冉冉
Ran Ran (冉冉, pinyin hangsúlyjelekkel: Rǎn Rǎn, népszerű magyar átírással: Zsan Zsan), nő, 1964 áprilisában született Chongqing (Csungking) városhoz tartozó Youyang megyében. Jelenleg a Kínai Írószövetség Országos Bizottságának a tagja, a Chongqing Városi Írószövetség alelnöke, főtitkára. Középiskolás éveiben a sanghaji Irodalmi Folyóiratban már jelentek meg versei, a 80-as évek közepétől kezdődően számos verset és novellát publikált, művei több mint száz verseskötetbe és éves kiadványba kerültek beválogatásra. Öt verseskötete jelent meg, többek között az Ősztől télig 《从秋天到冬天》, Zhuque hallgatása 《朱雀听》, Kivel beszélek《和谁说话》, valamint novellagyűjteményei, köztük a Téli huqin 《冬天的胡琴》. Elnyerte az Országos Kisebbségi Irodalom Paripa díját, az I. Ai Qing költészeti díjat, és egyéb elismeréseket is a magáénak tudhat.
Ran Ran az egyszerű és kifinomult nyelvezet egyesítésével az élettapasztalatai mélységeibe hatolva fedi fel és vizsgálja az embereket és a létező dolgokat a világon, a regionális sajátosságok és személyes jellegzetességek ötvözésén keresztül egy hosszan szétterülő, kemény emberi lét képét tárja az olvasó elé. A sors és a létezés dilemmája, az ember és a természet, valamint a társadalom harmonikus vagy disszonáns együttélése, és ezen túl, az illúzió és valóság, a predesztináció és az állandóan változó tényezők, a vég és végtelen közt rejlő ellentmondás a költőnő egyedülálló megvilágításában tárulnak fel. Különleges költészeti látásmódjához nagyban hozzájárul a "nemzeti költészet", a "nemzeti költő" egyediségének a kidomborítása.
Az Üresség földje 《空隙之地》 című verseskötete költészeti stílusában szeszélyes, mégis természetes jegyeket hordoz magán, Ran Ran bölcs képzelőerővel érinti a mindennapi lét rejtett csodáit, fantáziát és mágiát, a határokat átlépő álmok világát, hogy aztán a különféle formájú valós és virtuális képeket ismeretlen szürreális képekké rendezze át. A valóság szimulációjában, a világ B-oldalának felfedezésében minden olvasó friss és csodálatos olvasási élményben részesül. A Zhuque hallgatása című verseskötetben olyan jelentős versek kaptak helyet, mint az Egzotikus föld 《异域》, Zhuque hallgatása, Ébredés és alvás 《醒与眠》 stb. Ran Ran az írás művészetét mindig is a kiteljesedés és önnevelés eszközének tekinti, az "én magam" iránti törekvés, a "valódi énem" felé fordulás, és annak felfedezésén keresztül a szöveg és sor, az ember és költészet egységére, az élet és a szellemi mintázat egységének ideális írásmódjára törekszik. A Kivel beszélek verseskötete a Légi legelő 《空中草原》 és a Visszaemlékezés és imádság 《往事与祈请》 és más remekműveket foglal magában. A Légi legelő a Kalajun füves pusztáját jeleníti meg: "ez a másik világba vezető híd lehetővé tette számomra, hogy egyenesen a távoli csillagok folyójába érjek… láttam a másik oldalt, és abban tisztán felfedeztem magamat." A költő zokogva éli meg a bukott világ iránti mérhetetlen szomorúságát. A Visszaemlékezés és imádság Chongqing bombázásának eseményét katalizátorként használja a befelé forduláshoz, az elme és fizikai test pusztító visszhangja közepette közvetíti az emlékezet, feledés, pusztítás, megbocsájtás és újjászületés többhangzatú témakörét. Ran Ran felismeri, hogy a költészet az emberi imádság egyik formája, a láthatatlan vágyak látható feljegyzése, egy titokzatosan létrehozott lélektest, amelynek az érzékenysége örökké kapcsolódik a másik világhoz és a lélek legmélyebb magjához. Mindennemű szenvedés törekvése az, hogy abszolút kinyilatkoztatást szerezzen és megkapja a kinyilatkoztatás fényét.
Ran Ran öt éven át újra és újra átírt regénye, a Jenny, a hipnotizőr 《催眠师甄妮》mostanra végső formát öltött. A mű az urbanizáció hatása alatti kínai társadalom átmeneti időszakában létező emberi természet dilemmáját állítja a fókuszba, és leírja, ahogy Jenny, az újságíró súlyos álmatlansága okán hipnózist tanul, majd a saját és a mentális betegek gyógyítása során felébreszti önvalóját és a hit keresésének útjára lép.
Fotó: https://www.chinawriter.com.cn/n1/2022/0106/c418928-32325440.html